4.fejezet

Reggel hajnali 5 órakor keltem fel.Nem tudtam aludni és kimentem az istállóba.Friss levegő volt.A fű is még vizes volt.A madarak csicseregtek és ahogy beértem az istállóba friss széna illatot éreztem.Odamentem és köszöntem Starlitnak.Aki egy nyerítéssel üdvözölt.-Szia Starlit!Na,hogy aludtál az éjjel?Remélem jól!-mosolyogtam rá és ő hozzám bújt.-Gyere felnyergellek és kimegyünk egy kicsit terepre.Oké?Majd bent ugratunk kicsit.-mosolyogtam rá megint és megnéztem a lábát.Szinte csak egy karcolás volt a lábán.A sebnek nyoma veszett.Meglepődtem de örültem neki hogy ilyen hamar begyógyult.Gyorsan és gondosan leápoltam és kezdtem felnyergelni.-Jó reggelt!-egy kicsit megijedtem de mosolyogva hátra fordultam és egy fiu állt mögöttem.Nagyon jól nézett ki és magas is volt.-Szia!Egy kicsit megijesztettél!-mondtam neki mosolyogva.-Még sosem láttalak itt.-mondta mosolyogva.-Igen csak tegnap érkeztem.Zoey vagyok!-mosolyogtam rá.-Én pedig Stefan.Segíthetek?-kérdezte mosolyogva.-Persze!Az ugró nyerget odadnád kérlek!-felszereltem a lovamat és segített is felszálni.-Hová mész?Terepre?-kérdezte-Igen!Egy kicsit megmozgatom és utána jöhet a neheze.-mondtam.-Hát lehet hogy nem nehéz neki!Elvégre te vagy az olimpiai bajnok díjugrato.Aszitted nem ismertelek meg!?-mondta.-Hát egy kicsit nyugalomra vágytam.De igazad van nem nehéz neki.Velünk tartassz?-kérdeztem,boci szemekkel.-Ha ennyire akarod.Úgyis felvan nyergelve Emil.-mondta mosolyogva.-Akkor gyerünk!Kint megvárlak!-Oké!-azzal kivágtattam.
Oda értünk a mezőre és aszthittem eláll a lélegzetem.Mintha,mintha a mennyországban lettem volna.Nagyon szép volt látni hogy ilyen rétek is maradtak!Vágtattunk egyet Starlital és Emillel.Versenyeztünk is ami holtversenyre végződött.Emil nagyon gyors és szép ló.-Emil nagyon szép ló.Szép a tartása és jól megy!Egy nap még sokra vihetitek!-mondtam kissé lihegve.-Lipicai?-kérdeztem.-Igen!-A tiéd telivér igaz?-Igen.Pontosabban Angol telivér.-és elnevettem magam és ő is mert nagyon furcsa kiejtéssel mondtam.Leszáltam Starlitról és szinte összeestem a fűben.Nagyon jól esett ott lenni,a vizes friss puha fűben.-Nem fog elmenni a lovad?-kérdezte Stefan.-Nem.Nem olyan!Engedd el a sajátodat!Nem fog el menni!-és abban a pillanatban megbokrosodott Emil és kitépte a szárat Stefan kezéből.Stefan nem bírt vele ezért oda mentem hozzá.-Hagy segítsek!-mondtam azzal hátrébb lépett és megfogtam Emil kantár szárát.-Nyugodj meg!Csss.Minden rendben van!Nem kell félned!Nyugi!-és ahogy megsimogattam a fejét lenyugodott.-Ezt meg hogy csináltad?-kérdezte Stefan.?-Nem tudom!-csak úgy jött!.Nevetni kezdtünk.Megnéztük az órát és már 7 óra volt.Felkellt és segített felállni.-Köszi!-mondtam és ő rámmosolygott.Visszafelé vágtában ás ügetésben mentünk.